Az alma meg a kerti manó Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt - Hát te még itt vagy?! - kiáltottak rá. - Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába! Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája. - Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! - könyörgött A szél jól szemügyre vette az almát. - Nem vagy még elég piros - dörmögte - , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre. Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát. Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában - Hát te mit keresel itt? - kiáltotta. - Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába! - Bújnék én örömest - mondta az alma -, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni. - Hát ezen igazán könnyű segíteni ! - kacagott fel vidáman a kerti manó. - Várj csak egy cseppet! Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját. - Köszönöm, köszönöm! - hálálkodott az alma, és felderült. Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak. - Nézzétek, milyen gyönyörű alma! Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb! Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!

  Az alma meg a kerti manó
   Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt
   - Hát te még itt vagy?! - kiáltottak rá. - Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába!
   Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája.
   - Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! - könyörgött A szél jól szemügyre vette az almát. 
   - Nem vagy még elég piros - dörmögte - , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre.
   Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát.
   Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában
   - Hát te mit keresel itt? - kiáltotta. - Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába!
   - Bújnék én örömest - mondta az alma -, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni.
   - Hát ezen igazán könnyű segíteni ! - kacagott fel vidáman a kerti manó. - Várj csak egy cseppet!
   Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját.
   - Köszönöm, köszönöm! - hálálkodott az alma, és felderült.
   Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak.
   - Nézzétek, milyen gyönyörű alma!
   Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb!
   Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!

szombat,vasárnap

Szombaton Dóri nagyon izgatott volt mer eskü vőre mentünk és a mostani gazdám a koszorús lányok közé tartozott.
Az anyakönyvezetőnél ő vitte a gyűrűket,utána volt a vendég várás nagyon unalmas volt meg hosszú is még jó,hogy Dóri rám is gondolt,mert elhozta pár barátomat akikkel arról beszélgettünk,hogy mi nagyon éhesek vagyunk alig mondtuk ki máris szolt Dóri,hogy menyünk ebédelni nagyon finom volt a
máj galuska leves miután annyit ettünk,hogy majd nem szét durrantunk,elmentünk átöltözni de a barátaimnak
elkellet menniük.
Miután át öltöztünk indultunk is a templomba,gyönyörű volt a menyasszony.
Dórin kívül még két koszorús lány volt Mira és Rea.
Nagyon szépek voltak a lányok.
Miután vissza mentünk fenyő harasztra a szállóba ettünk egy kis gyümölcsöt akkor volt körülbelül 6 óra
és azt mondták,hogy csak 10 órakor lesz vacsora.
Nagyon sokat táncoltunk míg el jött a 10óra és le ültünk vacsorázni az volt a legjobb,hogy mi a menyasszony
mellet ültünk és először ez az asztal kapja az ételeket.
Egy idomulva már nagyon meguntuk a táncolást és fel mentünk a szobába játszottunk Mirával
utána feljött a testvére is Mirinek, Rea le feküdt az ágyra és szólt,hogy ha elalszik és valahova menni kel
akkor ébresszük fel nem sokkal később le mentünk tortát enni.     
Utána lefeküdtünk és 9-ig aludtunk majd elindultunk hazafelé.
Nagyon jól éreztem magam remélem a következő héten is ilyen jól érzem magam!

Nem tudom

Nem tudom,hogy mit irjak a kabalanap lóba ajaj

Holnap

Már nagyon várom a holnapot mert esküvőre megyek és én leszek a koszurús lány!
 Ez izgi
Nagyon várom ésNagyon is izgulok!!

ma

Ma káraokiztunk angol órán és 5 ten versenyeztünk a.
Lizi-Lotti
Flóra-Emese
Dóri-Mellitta
Dorci
Bálint-Bálint
1.HELYEZET:,Bálint-Bbálint
2.HELYEZET:Dorci
3.HELYEZET:Flóra-Emese
4.HELYEZET:Dóri-Melcsi
5.HELYEZET:Lizi-Lotti

Cak azért nyertek a Bálintok mert sokvolt a fiú zsűri!!


(ez csalás)

Tegnapnagyon későn feküdtem!

Hogyvagytok??

Hogy vaagytok!

Sziasztok

Ma nagyon sokat tanultam

JJJJJJJJJEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!

Sziasztok!! Új vagyok!